Ugrás a tartalomhoz
Azonnali hívás
A szaxofon bármivel kombinálva nem mindennapi összeállítás – Seleljo Erzsébet-interjú

A szaxofon bármivel kombinálva nem mindennapi összeállítás – Seleljo Erzsébet-interjú

2021/12/10 | 4 perc

Három nagyszabású mű, három magyarországi bemutató

Három nagyszabású mű, három magyarországi bemutató, három kivételesen sokoldalú művész közös műsorán. Ezt ígéri Seleljo Erzsébet, Seleljo Irén és Vlad Maistorovici május 20-i koncertje, melyen szaxofonra, hegedűre és zongorára írt műveket ismertetnek meg a közönséggel.

Előadásuk címe: Trio á la Brahms. Hogyan kerül Brahms egy szaxofon-hegedű-zongora trió programjának középpontjába?

Ez a program puzzle-ként állt előttem össze. Ott hevertek a kirakós darabjai: egy ideje nagyon mozgat a Hamary-mű, szerettem volna színpadra vinni valamikor, valahogy. Aztán ott van Vlad Maistorovici, akit a főiskoláról ismerek, évfolyamtársak voltunk Londonban, kiváló hegedűs és zeneszerző, nagyon szerettem volna vele együtt csinálni valamit, és a Canfield-darab is megfogott annyira, hogy valamikor meg szerettem volna tanulni és előadni. Olyan virtuóz és könnyed, máskor pedig melankolikus. Úgy voltam vele, hogy ha már van egy mű a programban, ami Brahms stílusában íródott, akkor jó lenne egy igazi Brahms-darabot is műsorra tűzni. A Kürttrió egy csodálatos mű, az a fajta zene, amire vágyom játszani, csak hát sajnos Brahms nem komponált szaxofonra. Így ez a sok kis darab egyszer csak összeállt egy teljes képpé, így született meg a koncert ötlete. Brahms zenéje mindig is nagy hatással volt rám. Sajnálom, hogy a szaxofont olyan későn találták fel, hogy eredeti művet nem kaphattunk tőle. De a Canfield-művel és a kürttrió átiratával keretet adunk az estének. A Hamary-trió pedig leginkább azt mutatja meg, hogy milyen új irányvonalai lehetnek egy ilyen hangszerösszeállításnak.

Szaxofon, hegedű és zongora – nem mindennapi hangszerösszeállítás. Mi adja a kivételességét, az izgalmát ennek a formációnak?

Azt hiszem, hogy a szaxofon bármivel kombinálva nem mindennapi összeállítás. Erre a trióra kétféleképpen tekinthetünk: egyrészt azt láthatjuk meg benne, ami szó szerint ott van, egy hegedű, egy szaxofon és egy zongora. Egyébként erre az összeállításra több eredeti mű is született már, természetesen mind 20. századi zeneszerzőktől. De tekinthetünk úgy is, mint vonós-fúvós-billentyűs trió, és így már teljesen másképp fest, mert ennek az összeállításnak a hagyománya egészen a barokkig nyúl vissza. De asszociálhatunk a klasszikus korszak trióösszeállításaira is, mint például Haydn fuvola-cselló-zongora triója, vagy Mozart "Kegelstatt"-triója klarinétra, brácsára és zongorára. A romantikában aztán még különfélébb összeállításokat találunk. És amely formációra születik egy mű, az előbb-utóbb együttessé válik, és további repertoárt fog követelni. Így van ez a hegedű-szaxofon-zongora trióval is, ami valahol mégis különleges. Hiszen, ha a megszokott formációkra gondolunk, általában a trióban van egy magasfekvésű hangszer – hegedű, fuvola, klarinét –, egy középmély – brácsa, cselló, kürt – és egy akkordikus vagy basszushangszer – zongora, cselló. A szaxofon ebben az esetben a középmély szerepet tölti be, így talán a hegedű-kürt-zongora összeállításhoz áll a legközelebb, ám a hangszeradta adottságainál fogva a brácsa virtuozitásához közelít. Így egy ötvözet, vagy inkább átmenet a vonós és a vonós-fúvós zongorás triók között.

Klasszikus zenei terepen a szaxofon ma is szokatlan hangszernek számít. Miben rejlik a különlegessége?

Szerintem a szaxofon egy igazi kaméleon, minden műfajban megállja a helyét, és amikor az ember hallgatja, nem is tudja elképzelni, hogy mást is lehet játszani ezen a hangszeren, legyen szó dzsesszről, vagy popzenéről. Továbbmegyek, a komolyzenében is nagyon sok mindenre alkalmas, nem csak a 20-21. századi művek előadására. Szerintem ennek oka eleve abban lakozik, hogy a feltalálója, Adolphe Sax egy olyan hangszert szeretett volna létrehozni, amely egyfajta hidat, átmenetet képez a fa- és a rézfúvós hangszerek között és jól kombinálható más hangszerekkel is. Eredetileg a szimfonikus és a fúvószenekarokba szánta a találmányát, talán ennek is köszönhető, hogy nincs olyan hangszer, amellyel párosítva a szaxofon nem szólna jól.

Deboor Canfield Trio after Brahms és Hamary András Extinction Tales című darabja is magyarországi bemutatóként hangzik el a koncerten. Milyen zenei világot képviselnek, és milyen hangzásélményt ígérnek ezek a művek?

Ez a két mű és a két zeneszerző nagyon eltérő világ. Canfield azt vallja, hogy a szaxofon, fiatal kora miatt nem rendelkezik olyan repertoárral, amit viszont a hangszer adta lehetőségek – hangszín, virtuozitás – lehetővé tennék. Így ő olyan műveket komponál, amelyek bizonyos zeneszerzők jegyében, stílusában készülnek, így megadva a szaxofonosoknak a lehetőséget, hogy „romantikus-ízű”, virtuóz, számos kihívást támasztó műveket játszanak, amik viszont eredeti kompozíciók és nem például hegedűverseny-átiratok. Ilyen kompozíciói például a Concerto after Mendelssohn, vagy a Quintet after Schumann. Lehet, hogy zenetörténetileg ezeknek a műveknek nincs olyan nagy jelentőségük, de számunkra, szaxofonosok számára – és remélhetőleg a közönség számára is – üdítően hatnak, hiszen egyfajta pastiche-k, amik lehetőséget adnak arra, hogy a mai technikai képességeinkkel játsszunk stilizált darabokat, amelyek korában a szaxofon egyszerűen túl fiatal és fejletlen volt. Hamary András viszont egy nagyon más vonalat képvisel. A Magyarországon született, de tanulmányait és élete nagy részét külföldön töltő zeneszerző, zongoraművész és karmester sajátos zenei nyelvezettel rendelkezik, elég csak a Jelek ciklusát meghallgatni. A zenéjében folyamatos kísérletezést vélek felfedezni, de a bevált fordulatok újra és újra felfedezhetőek a különféle hangszerekre komponált darabjaiban. A trióban a három hangszer hol együtt, hol pedig ellenpontozva, vagy egymást kiegészítve mozog, és a mozgáson van leginkább a hangsúly, a zene sosem áll meg, folyamatosan előre halad, nincs fénykép, csak mozgókép. A szerző nem ad meg külön címeket a mű hat tételéhez, így a kihalás legendáinak leképezése a hallgatóra van bízva.

Hogyan érdemes közönségként hallgatnunk olyan új, kortárs műveket, amelyekkel soha nem találkoztunk korábban?

Talán előítéletek és elvárások nélkül. Gyakran úgy érzem, hogy a komolyzenében mindig elvárásokkal érkezünk egy-egy hangversenyre. Látjuk a műsort, és vagy a szerzők, vagy az előadók miatt kialakul bennünk egy kép, hogy mit is fogunk ott kapni. Sajnos, a kortárs manapság szinte pejoratív, negatív jelzővé avanzsált. Ez összetett dolog, és nyilván mindenkinek megvan rá a maga válasza. A többi művészeti ágnak valahogy jobban sikerült haladni a korral, de a komolyzenében egy átlaghallgató még mindig „dallamos”, klasszikus harmóniákra épülő műveket szeretne hallani. És ami nem olyan, azt gyakran csúnyának és hallgathatatlannak titulálja. Ez viszont szerintem olyan, mintha egy absztrakt festményen keresnénk a portré- vagy a tájképet. A zene, mint minden más művészeti ág, a környezetünkre, a jelen- és nemrég történt eseményekre reflektál. És ahogy az élet sem csupa öröm és boldogság, úgy a zene sem mindig csupa dallam és dúr hármashangzat. Ha hallgatóként félretesszük az elvárásainkat és az előítéleteinket és csak hagyjuk, hogy hasson ránk a zene, szerintem jobb élményben részesülünk.

Van-e olyasmi, amire különösen érdemes és érdekes lehet fókuszálni a koncerten?

Ebben az összeállításban három különböző hangszercsaládhoz tartozó hangszer találkozik: egy vonós, egy fúvós és egy billentyűs. Ezen túl a három előadó Európa három különböző országában él, és három, egymástól eltérő stílusú mű szólal majd meg. Mégis a közös nevező a zenei kifejezés, ami összeköti az előadókat és a műveket. Mindegyik kompozíciónak megvan a maga mondanivalója: a jelen, a múlt, és a múltba való visszatekintés. A hangszerek különböznek, de a mondanivaló közös, erre törekszünk majd ezen az estén.

Interjú: Belinszky Anna
Fotó: Raffay Zsófi

Seleljo Erzsébet, Seleljo Irén, Vlad Maistirivici
Trio á la Brahms
2022. május 20.

 

  • David Deboor Canfield: Trio after Brahms (magyarországi bemutató)
  • Hamary András: Instinction Tales (magyarországi bemutató)
  • Johannes Brahms (arr. Seleljo Erzsébet): Kürttrió (szaxofon átirat ősbemutató)

Seleljo Erzsébet, Seleljo Irén, Vlad Maistorovici

Három nagyszabású mű, három magyarországi bemutató, három kivételesen sokoldalú művész közös műsorán. Ezt ígéri Seleljo Erzsébet, Seleljo Irén és Vlad Maistorovici koncertje, melyen szaxofonra, hegedűre és zongorára írt műveket ismertetnek meg a közönséggel. Nem mindennapi hangszerösszeállításuknak köszönhetően egészen új és zsigeri hangzásélményre számíthatnak mindazok, akik a Zene Háza ugyancsak nem mindennapi akusztikai terében meghallgatják őket.

2022/05/20 20:00
Koncertterem