Ugrás a tartalomhoz
Azonnali hívás
Az elmúlt harminc év egyik legnagyobb dalszerzője - Sun Kil Moon

Az elmúlt harminc év egyik legnagyobb dalszerzője - Sun Kil Moon

2022/09/06 |

Mark Kozelek (Sun Kil Moon, Red House Painters) hat kiváló lemeze

Szerző: Dömötör Endre

Szeptember 10-én, négy nap híján harminc évvel első nagylemezének megjelenése után az elmúlt három évtized egyik legjobb, legnagyobb hatású dalszerző-előadója, Mark Kozelek, alias Sun Kil Moon lép fel a Magyar Zene Házában – ráadásul két év koncertszünet után. Legjobb lemezeiből hat albummal támasztjuk alá, hogy miért kihagyhatatlan ez az este.

Mark Kozelek különböző formációkban és nevek alatt (Red House Painters, Sun Kil Moon, saját nevén) kiadott dalai nagy változáson estek át harminc év alatt, ám a lényeg mégis alig módosult: erősen önéletrajzi ihletésű szerzemények lassú tempóban, de magnetikus hatású előadásban; a rock (vagy alternatív-, indie-rock), illetve az akusztikus dalszerző-előadó zsáner határait a kezdettől feszegető dalstruktúrák; és a személyességet az univerzális felé eltoló témák jellemzik. Az énekes-gitáros egy kétéves szünet után tér vissza, mindössze két koncerttel, amelyekből az egyik a Zene Házában lesz (a másik Ljubljanában). Ha ez nem volna elég, íme, hat további indok, hat pazar nagylemez az elmúlt harminc évből. Mind ott van az időszak legjobb kiadványai között, mindet érdemes hallani, mert alátámasztják, hogy milyen nagyformátumú szerző Mark Kozelek.
 

# Red House Painters: Red House Painters (1993)

Egy demóval debütálni (mert az 1992-es Down Colorful Hill az, és annyira jó) a legendás 4AD kiadónál, az nyilván nagyon jó start. Ám a slowcore zsánerbe sorolt kezdeti időszak első rendes stúdiólemeze – a rajongói kánonban a borítója alapján Rollercoasterként becézett LP – még hatásosabban vitte tovább a bemutatkozás témáit, a lassú, hosszú, halkabb, valamint a zajosabb dalok határfeszegető elegyét.


# Red House Painters: Ocean Beach (1995)

Egy nagyon erős függelék (a rajongói kánonban Bridge-ként emlegetett, szintén 1993-as, cím nélkül album) után le is zárult a Red House Painters első periódusa, mert a negyedik nagylemezt már szinte végig akusztikus textúrák uralják. Az organikusan folkosabb irányt azért ellenpontozza néhány elszállás, de ez az emlékek útvesztőjébe kalauzoló anyag így is az egyik legegységesebb a teljes életműben.


# Sun Kil Moon: Ghosts Of The Great Highway (2003)

Még kijött két – nem épp ideális körülmények között született, ám – remek Red House Painters-album, ám a formáció lényegében átfolyt egy félig-meddig azonos tagokkal startoló, másik zenekarba, és ez a 2003-as Sun Kil Moon-debüt LP a 21. század egyik első perfekt folk-rockos remekműve lett. De olyan, amelyre még Neil Young is büszke lett volna hetvenes évekbeli csúcsidőszakában is.


# Sun Kil Moon: April (2008)

Az egyik legjobb Red House Painters-dalban (Katy Song) már megénekelt, 2003-ban elhunyt ex-barátnőnek szóló emléklemez az életmű kevéssé ajnározott, ám intimitásában magával ragadó, lúdbőröztető nagy pillanata. Szinte folytathatatlan pillanata, ami után nem meglepő módon éles váltással egy klasszikus gitáros, szépen pengetett, visszafogott akusztikus album következett (Admiral Fell Promises, 2010).


# Mark Kozelek & Jimmy LaValle: Perils From The Sea (2013)

Kozelek egyre inkább haladt a mára jellemző én-történet-mesélős útján előre, ugyanakkor folyton bizonyítja, hogy rendkívül sokszínű is. Mestere annak, hogy mások (AC/DC, Modest Mouse, 10cc) dalait sajátjává tegye – és kollaborálni is szeret (Jesu, Desertshore, Petra Haden). Kamarajazzes, drone-metalos vagy éppen folktronikás, elektronikus zenei kísérettel is önazonos marad, mint ebben az esetben is.


# Sun Kil Moon: Benji (2014)

A 2012-es Among The Leaves már egyértelműen Kozelek elmúlt bő évtizedének énekmondó, tudatfolyásos, erősen naplószerű szövegekből szőtt stílusában fogant, de a módszer a Benjin kristályosodott ki, főleg, mert itt álltak össze a legszebben a mélyen személyes témák olyan egységbe, hogy azok univerzálisan is örökérvényű gondolatiságot hordoznak, akkor is, ha a dalszerző (nem is annyira) eseménytelen nyaráról szólnak.


Dömötör Endre