De nekem nincs ritmusérzékem!

Tévképzetek örvényében 

A sorozat célja az olyan köztudatban lévő tévhitek, tévképzetek megdöntése, melyek egyfajta tanult akadályként vannak jelen az embereket a zenei élménnyel összekötő úton. Minden alkalom egy-egy ilyen tévképzetet vesz célpontba, és mind zenei, mind pedig intellektuális élménnyel segít felismerni, hogy miért fölöslegesek, kártékonyak, de leginkább hamisak ezek a tanult gátak. Megismerkedünk a tévhitek eredetével, hatásmechanizmusával és következményeivel, valamint élményoritentált formában megtapasztaljuk, hogyan tudunk ezeken a mesterséges határokon átlépni és kapcsolatba kerülni a zenével.

De nekem nincs ritmusérzékem!

Ha a focipályán nagy ívben érkezik feléd a labda, tudni fogod, mikor fog hozzád elérkezni. Ha meglátod az állomásra érkező vonatot, meg tudod ítélni, hogy futva eléred-e a szerelvényt, vagy már kár a gőzért, mész a következővel. Ha sikerült elérned a vonatot, együtt tudod kopogni a hanggal a sínpárok csatlakozásának jellegzetes kattogását, ahogy áthalad felettük a vonatkerék. Ezekre mind az időérzékünkkel vagyunk képesek, a ritmusérzék pedig nem más, mint absztrahált időérzék. Ebből világosan kiderül, hogy úgy, ahogy a hallást és a hangképzést egy skálán kell elképzelnünk, a ritmusérzékkel sincsen másképp.

Derítsd ki, melyik pontján állsz ennek a skálának, és ami fontosabb: tapasztald meg, mennyi zenei élményhez nyújt kulcsot az az időérzék, amire eddig azt mondtad - tévesen -, hogy nulla ritmusérzék. A Tévképzetek Örvényében sorozat harmadik alkalmának előadói Joós Andrea élménybiológus, és Franczia Dániel, közel-keleti és balkáni ütőhangszerekkel foglalkozó zenész.