Műfaj, tele titkokkal: a kánon

Kalandozások a zenében az ország legszórakoztatóbb, legbeszédesebb ének-zene tanárával. Tóth Árpád nem csak kiváló előadó, karnagy és művész, de magával ragadó előadásaival azt is képes elérni, hogy még a legbátortalanabb emberek is lépjenek egy lépést előre. Az iskolai énekórákról ismert műfajról kevesen tudják, hogy a középkortól kezdve különös misztikum övezi. Minden korban zeneszerzők sora komponált kis- és nagyszabású műveket, melyekben a tökéletes utánzás szerepet játszik. Zenei rejtvények, kísérletek, matematikai feladványok és számos talány fűződnek kánonokhoz, melyek csak arra várnak, hogy közösen felfedezzük őket.

Úgy tűnik, a kánon komponálás mindig valamiféle rituális tevékenység a szerzők részéről. Alig találunk olyan művet a zenetörténetben, ahol ne lenne különös jelentősége annak, hogy egy mű kánon formájában szólal meg. Már a középkor ezer fajtáját ismerte ennek sokszínű műfajnak - a 12 apostolt éppúgy szimbolizálhatja, mint a kéz-a-kézben járó szerelmeseket. A reneszánsz és barokk matematikus zeneszerzői pedig végképp megsokszorozták a hagyományos kompozíciós technika lehetőségeit. Énekeljünk bele régi korok különleges, gyakran rejtvény-szerű darabjaiba, miközben szemünk előtt tárul fel a zeneszerzés egy ma már szinte teljesen ismeretlen aspektusa. Legyünk tanúi annak, hogy míg Haydn a tíz parancsolatot foglalja kánonokba, addig Mozart obszcén versikéit zenésíti meg ebben a formában. És bár romantikus szerzők egész sora is komponál különleges alkotásokat kánonban, mégiscsak a XX. század fedezi fel magának újra - míg Kodály pedagógiai célú kánonjai a legismertebbek, addig Bartók és Ligeti kísérleti műveinek egy részét írja a zenei formák egyik legtökéletesebbjében.