KÖZREMŰKÖDŐ VÁLTOZÁS! Sőrés Zsolt - Oli Mayne

Sőrés Zsolt, aki szólóprojektjeinek többségét Ahad néven jegyzi, és aki magát „szellemhang ontológusnak” (ghost sonic ontologist) is nevezi, a magyar elektroakusztikus, improvizatív zene valamint hang- és intermédia-művészet egyik legjelentősebb, három évtizede aktív alakja. 2014-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Elektronikus Zenei Médiaművészet szakirányán tanít. 2020-tól a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának hallgatója. 2021 nyarától a Berliner Künstlerprogramm des DAAD ösztöndíjának köszönhetően Berlinben él és dolgozik. A Magyar Zene Házában a Magyarországon élő-alkotó angol Oli Mayne-nel lép fel. Az előadás második felében egy beszélgetésre is sor kerül Sőrés Zsolttal, a beszélgetőpartner Mándli Endre Vazul.

Sőrés Zsolt a nemzetközi avantgárd több elismert művészével működött együtt a Faust krautrock együttestől, Ladik Katalintól Richard Barretten, Christian Kobin, Richard Scotton, Andrea Parkinson, Liz Allbee-n, Kazuhisa Uchihashin, Franz Hautzingeren, Anla Courtisen, André Vidán, Iancu Dumitrescu Hyperion Ensemble-jén és sokan másokon át Király Ernőig és az Inconsolable Ghostig (Hilary Jefferyvel, Gideon Kiersszel). Gyakran dolgozik film- és videóművészekkel, táncosokkal, színházakkal és képzőművészekkel, fő hangszerei az öthúros brácsa, az elektronika és az emberi hang. Sőrés experimentális zenéjének és hangművészetének középpontjában a hang materialista szemléletű vizsgálata áll. Hangművészeti-zeneszerzői tevékenységét az ún. „metazenei szabadimprovizáció” (Eddie Prévost) és a különböző médiumok közötti hangi folyamatok lehetőségeinek továbbgondolása, a pusztán intuitív játékmódot felülíró absztrakt akusztikai rétegek megalkotása a belső virtuozitás /inner virtuosity/ (metarepertoárok, formazúzó technikák, mikrotonalitás stb.) által, valamint a hang alternatív szónikus valóságokat modellező erejének felszabadítása és a folytonos változásban működő rezonáns-dinamikus tér megalkotása jellemzi.

Oli Mayne intenzív fizikai előadásmóddal bíró experimentális zenész, vibrafonon, elektronikán és analóg szintetizátoron játszik. Az improvizációval először egy brazil zongoristával való együttműködése során találkozott az angliai Nottinghamben, majd Londonba költözve heti rendszereséggel látogatta Eddie Prevost workshopjait, ami által még komolyabbra fordult a kísérleti irányzatok iránti elkötelezettsége. 2009-ben Budapestre költözött, ahol azóta számos művész, úgymint Wahorn András, Sőrés Zsolt, Pándi Balázs vagy Presser Gábor, illetve a koreográfus Ladjánszki Márta voltak partnerei. Játéka számos ismert budapesti helyszínen mint az A38, Müpa, Trafó volt hallható, de megfordult számos más magyar és közép-kelet-európai színpadon is. Az utóbbi időben főleg a BolcsóMayneKitzinger, a Less is More és a Noise Flowers formációkban aktív, és játéka számos kiadó, úgymint a Glitterhouse, a Rise Above, az Aural Terrain, az Inexhaustible Editions és a Prepost Records kiadó felvételin hallható.